Rólam annyit, hogy már nagyon-nagyon rég óta szeretnék elkezdeni naplót írni, voltak is mindig próbálkozásaim, de sajnos mindig leálltam vagy lusta voltam.
Egyszer-egyszer viszont muszáj volt és mai napig muszáj kiírnom a gondolatokat fejemből, mert tudok borzasztóan szomorú lenne és nagyon magányos, pluszban még gyorsan fel is tudnak húzni az emberek és sokat rágódok a mondataikon és a sajátaimon. Általában ilyenkor vagy 3-4 A4es papírt írtam tele percek alatt a gondolataimmal :) !
Átlag 18éves lány vagyok, a szüleimmel, öcsémmel és nagyimmal élek Dunakeszin, most végeztem a gimnáziumban és várom júl.25-ét amikor is megtudom, hogy felvettek e az egyetemre vagy sem?!
Az életemről annyit, hogy nem valami felhőtlen. Kívülről lehet úgy tűnik ismerőseim számára, de hiába van meg majdnem mindenem a legfontosabbak nincsenek -> szeretet, barátok...stb.Eléggé magányos vagyok, igazi barátom nincs is, talán egy, de nem vagyok benne biztos.
Észre szoktam venni mindent, rögtön, csak hát ez van. Pedig nagyon rendes vagyok, megértő, értelmes, meghallgatok bárkit, bármikor. Persze gondolom mindig ez a vesztem.
Mindig egyedül maradok vagy így vagy úgy.
Nagyon utálok magányos lenni, mert alap nagyon beszédes és társaság kedvelő egyén vagyok, aki nem retten meg az idegenektől, rendkívül jók a kommunikációs képességeim és könnyen ismerkedem....de mindig egyedül maradok...lehet ez a végzetem?! Bár abban nem hiszek.
Most kissé depressziós vagyok vagy lehetek, hiszen annyi bizonytalanság van az életemben, semmi fix pont ... se barát, se pár, se hír még a tovább tanulásról ... aggasztó dolgok.
Néha elgondolkozom, hogy minek is élek, és ugyan néha átsurrant a fejemen az öngyilkosság gondolata, én szeretek élni, létezni, bár nem mindig jó és fáj, mint sok minden más is a világon meg az éleeben és nem mellesleg, ahhoz biztosan gyáva lennék, hogy megtegyem... :(! De az egész olyan mintha csak egy büntetés lenne, mert az elöző életemben rosszat tettem volna... annyira furcsa az egész.
Nem élek semmilyen káros szenvedélynek, általában megpróbálom valamibe fojtani a bánatom.
Kreatív vagyok, így szoktam gyöngyötfűzni, hajtogatni, festeni, rajzolni .... vagy olvasok, zenét hallgatok, énekelek ... hangulatom és érzéseim mikor mit engednek meg!
De van amikor verset írok, akkor már nagyon el vagyok keseredve és akkor tódul az agyamba sok millió szó, amiből mondatokat, majd verset faragok.
Itt is van egy, bár őt már majdnem 1éve alkottam:
Csak sablonosan
És meredek a képernyőre üveges tekintettel,
Kisírt szemekkel.
Az élet viszontagságaival mit sem törődve,
Mint érzéketlen fadarab, ülök és hallgatok.
Nem hallom már más baját, a világ baját,
A lelkem fájdalmát.
Sírásba temetkezem újra,
S csak lesem, hogy számomra is akad e fény az alagút végén?
Ha ott nem, akkor hol, valaki elhozza majd a fényt?
Lesz egy angyal, aki fényt csempész az életembe,
Aki elhallgatatja a szavakat a fejembe?
Édes hangok szűrődnek át a fülemen, a zenén keresztül, mely, mint egy könnycsepp gyémántból öntve, aranyozza be a szívemet.
A zene megnyugtat, a zene él, a zene a minden.
Nyugtató szavakat susogók már magamnak is a dallamokon keresztül.
Légy hát büszke, emeld a fejed magasra és lépj túl mindenen………
Hagyd magad után az életet, lépj a fénybe és élj tovább boldogan, de sose gondold, hogy megfutamodtál, csak egy megoldást választottál!
Már nem hallok és nem látok többet semmit, csak a fény van a zene és én, valami nyugalmat sugárzó burokban, és íme, itt maradok én.
Sívárnak érzem a lekemet, ami régen annyi életkedvtől duzzat és roskadozott, de ma már az örörm szikráját is csa néha lehet fel lelni benne, inkább kezdek antiszociális lenni, mindentől félni reszketni és elkedvtelenedem sokszor. Néha pánik roham tör rám, olykor csak megmagyarázhatatlan módon a semmiből el kezdek sírni. Nagyon rosszez az egész, mintha csak egy sötét veremben lennék, ahonnan nem lehet kimászni, elszívárog minden remény és fény, és ott maradok egyedül a magány és én!
És még egy, a drámai hatás érzkeltetésére/hez:
A fényt már nem látom,
Csak a sötétség maradt nekem,
De még maradnom kell, érzem!
Még hív valami, még léteznem kell,
Hogy valami jobb és szebb létezhessen!
Érzem, hogy ha az a valami nem létezik,
Én magam se fogok tudni tovább létezni.
De csak a sötétséget látom és a fényt nem…
Hol vannak most a barátok,
Az emberek,
A fülek, szájak, lelkek, szívek,
Az ígéretek?
Hova tűnt minden?
Félek.
Egyedül vagyok.
Csak is egyedül ebben a sötét veremben.
Félek...félek…félek…félek...FÉLEK!!!
Valaki húzzon ki, bele pusztulok, jöjjön a megváltó halál és legyen vége, vagy jöjjön a szőke hercegem fehér lovon, aki megment!
Az nem lehet, hogy örökre itt ragadjak!
Az nem lehet, hogy mindig csak ezt lássam!
Az nem lehet, hogy ezt érdemlem!
Tán valami rosszat tettem?
Előző életemben bűnöző voltam, gyilkos, tolvaj, aki most így bűnhődik?
Se barát, se szerelem, se élet?
Ha nincs barát, nincs élet.
Ha nincs élet, nincs lélek.
Ha nincs lélek, nem jön lelkednek igaz párja, aki társad a megváltásba.
Hol a hang?
Hol a könny?
Hol a szív?
Nincs szív, ki befogadna.
Nincs szív, aki meghallgatna.
Nincs szív, ki elviselné a szívemből áramló fájdalmat.
Könny nem csordul ki a szememből, hogy arcomon legördüljön kívülről.
Végig a számhoz, ahol, mint sós, üdítő nedű felfrissíti ajkam.
A sírás már nem megy.
A fájdalom mely belülről mardoss, sokkal erőteljesebb, mint, hogy a könnyek útján kiáramolhatnának
Már nem segít senki.
Már nem segít semmi.
Hány ember mondta, hogy ha baj van, forduljak hozzá?
De nem, most amikor kéne, nincs itt senki.
Nincs senki, aki meghallgatna.
Aki elviseli bánatom.
A szerelem tova tűnő kék madár, már talán soha nem látom!
Amíg ki nem rángat senki a gödörből, egyre csak a feketeségbe, a mélybe húz a szívem.
Zuhanok, érzem, hogy zuhanok, és elmerülök.
Elmerülök, elmerültem és még tovább is, fogok merülni.
Hol vagy Te, segítő kar?
Hol vagy Te, segítő lélek?
Hol v Te, szerető szív?
Félek.
Elmerülök.
Meghalok.
Belül meghalok és elveszek
Létemnek itt a vége.
Félek
De már meghaltam.
Többé nincs mitől féljek!
Ennyi voltam mára, zárul Szilva-Panna mókatára, ti éljetek boldogan, én meg majd hordom a vállamon a világ súllyát :) de egyszer cska megoldodik a helyzet, mindenkinek nyugodalmas jóéjszakát,
Szilva
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.