My little life

  Még 10 évesen kezdtem el olvasni, amikor még senki sem tudta mi az, még Angliában sem nagyon, nem hogy Magyarországon, nagymamámtól kaptam meg a születésnapomra. Előtte sosem olvastam semmit nagy kedvel, igazából nem is szerettem és nehezen is ment. Csak a Két Lottit olvastam szívvel-lélekkel Erich Kastner-től!
  Hiába hangzik sablonosan, Nekem tényleg ez volt a nagy korszak váltó könyv, ami miatt el kezdtem olvasni és egyszerűen imádtam. Be kell, hogy valljam, ugyan a második kötettel kezdtem, mert az elsőt unalmasnak találtam, de utána rögtön elolvastam az első kötetet is. Minden könyvet legalább 5x-ör olvastam már, talán csak a hatodik könyv a kivétel.
  A filmek is tetszettek, de persze a könyvet és a saját képzeletünket semmi és senki nem múlhatja felül.
  Még most is, 18 évesen rajongok értük, és most, hogy végre megjelenik a 7ik könyv ma éjfélkor, majdnem sírva fakadtam a boldogságtól, magam is meglepődtem, hogy így reagálok, de az olvasás azok közé a kevés jó dolgok közé tartoznak, amelyek éltetnek az életben.
  Már alig várom, hogy a kezembe vehessem, az eredeti nyelven íródott könyvet, mivel februárig sajnos nem tudok várni, ugyhogy hiába tudok rosszul angolul, megpróbálom elolvasni éjjel-nappal szótár segítségével, mert egyszerűen izgalams, olvastatja magát.
  Ez egy olyan könyv, amit minden kisgyerek kezébe oda adnék, akik olvasási gondokkal vagy írási gondokkal küzdenek - ha leírva sokszor látják a szót még úgy is tudnak fejlődni - ugyan csak a 4ik könyvig utána csak 14 éven felülieknek adnám a kezébe, mert onnantól kezdve már tényleg nem gyermek könyv. Így sem teljesen. Sok morális és erkölcsi kérdést vett fel, döntenünk kell a jó és a rossz között, sok benne a riasztó és félelmetes dolog.
  Akinek csak kicsivel is élénkebb a fantáziája mint az átlagnak saját kis filmet forgat közben és utána fél a saját maga által megteremtett szörnyektől!
A filmek is jó szolgálatot tesznek, hiszen valaki tőlük kap kedvet elolvasni a könyvet. Igazából nevezhetjük  a könyv és az olvasás promociójának is.
  A hetedik könyvre visszatérve a címre, Harry Potter és a Halálos Ereklyék lesznek nagy valószínűséggel angolul Harry Potter and the Deathly Hallows.
  Ebben a kötetben, mivel befejező rész kérdést kell kapnunk sok, eddig megválaszolatlan kérdésre !

  Nincs ez másképpen Darren Shan vámpír és démon könyveivel sem, viszont nála már egész más dolgokról kell és lehet beszélnünk. Az ő világa teljesen más mint Rowlingé, mert nem egy varázslatos világot, hanem egy gonosz és sötét világot tár elénk, amely nagyon is valósnak tűnik.
  Démonok csatáznak az egyik sorozatban a másikban vámpírok és számos természetfeletti lénnyel ismerkedhetünk meg.
  Ez a világ rémisztőbb és rosszabb. Ezek a könyvek már tényleg nem egy 10éves számára íródtak, de még ezeknél is csak azt tudom mondani, hogy ajánlom mindazok figyelmébe akik nem olvasnak sokat, vágynak egy kis izgalomra és kikapcsolódásra és egy olyan könyvre, amely olvastatja magát.

  A vámpír könyvek 12 kötetesek a démon könyvekből már 4 megjelent kis hazánkban és minden évben további kettő fog megjeleni, az író 10kötetesre tervezte. Bővebb információért látogassatok el a honlapjára:

  Ebből is hamarosan készül film, az Warner Brothers filmstúdiónak nem sikerült elkészítenie határ időn belül, ugyhogy most a jog visszaszállt az íróra, aki most a Universalnak adta el a megfilmesítés jogait. Örömmel várom a filmet amely az első 3 vámpír könyvből készül el.

  Mindenkinek nagyon jó olvasást és film nézést kívánok és további jó nyarat,

Hello!

     Miért van az, hogy egyes emberek nem értik meg azt a szót, hogy NEM és nem veszik figyelembe, hogy Te nem akarod?!
     Igazán nem vagyok egy pasi mágnes, de most van egy srác, aki édes, aranyos, csak éppen nem valami eszes, és azzal nem tudnék kezdeni semmit, aki nálam butább :S. Szegénynek nagyon tetszem és Nekem is Ő, de sajnos a fent említett ok miatt és más egyéb külső tényezők - távolság - miatt, nem szeretnék tőle semmit, de egyszerűen hajthatatlan és nem képes felfogni, hogy nem kérek belőle!
     Régebben mindig neten ismerkedtem - chaten, társkereső oldalon - mert egyszerűen a pasik nem hagytak más lehetőséget. Volt akit jobban megismertem, volt akit annyira nem, sok találkozáson, csalódáson, kapcsolaton vagyok túl, még ilyen fiatalon is.
     Azért nem hagytak mást, mivel barátaim nem nagyon vannak, nincs társaság ahol ismerkedhetnék, bulikon meg persze rögtön a barátnőimet veszik észre, mivel vékonyabbak és van aki ugyebár szőke, és az figyelemfelkeltőbb.
      Sok jó embert megismertem az évek alatt, de sajnos egy sem bizonyult a számomra ideális partnernek. Mindig rosszul választok, vagy legalábbis a végén nem alakulnak túl jól a dolgaim. Már kezdek hozzá szokni, de egy kicsit nehézkes.
      Az egyik volt barátom azt mondta, hogy majd ha megtalálom aki passzolni fog hozzám, valószínű sosem fogjuk ereszteni egymást és ő lesz a nagy Ő.
      Sajnos lehet, hogy igaza van és tudat alatt a nagy Őt keresem, hiszen egy kapcsolatom sem akar összejönni és mindig van valami ami nem tetszik, ha meg véletlenül nincs az aktuális emberke megcsal, de annyi gerince sincs, hogy bevalja, mikor én már akkor tudom kis túlzással amikor ő még meg sem tette!!!
      Ezek után megfogadtam, hogy többet semmilyen internetes protálon, nem fogok ismerkedni, ha nem lesz barátom 1 évig akkor sem. Csak lesz valaki, aki a nagy tömegből fel figyel rám vagy elkezdünk beszélgetni és meg tetszem neki. Mert így szokott ez lenni.
      Az emberek nem veszik a fáradtságot, hogy oda jöjjenek megismerjenek, hiába tetszem legalább egy picikét. Viszont ha bezsélgetünk, el tudom őket kápráztatni, bár van akinek még így is fenntartásai vannak. A bunkó és felszínes réteg, aki ilyes fajta mondatokkal ráz le, pedig kellenék, csak nem vagyok jó trófea a kirakatba: "Ha vékonyabb lennél..." - hát köszike szépen!
      Pedig a férfiaknak, hiába mondják, hogy nem, akkor is könnyebb, mert úgy alakult ki, hogy ők mennek oda a nőkhöz és nem fordítva, sajnálom, hogy ha valaki ennyire nyuszi, én oda mennék, de azt meg a nagy férfiúi bűszkeségük zokon veszi, bár nem mindegyiké, de ezzel már nem törődöm.
      Hiszem, hogy valahol Nekem is ki van találva az az ember akivel, majd esetleg az életem egy részét, ha nem is az egészet élhetem le és kelleni fogok Neki testestűl-lelkestűl és Őt a kinti világban fogom megtalálni, nem a hálon.
     

     "Nem az a nagy Ő akivel eltudod képzelni az életedet, hanem aki nélkül nem."

      Mindenesetre érdekes, hogy néhány társkereső showműsorokban rá akadok arra aki teljesen ugyan úgy gondolkodik mindenről, főleg a kapcsolatok milyenségéről, mint én, de az csak a TV és ált. Amerika, ugyhogy, egyszer remélem, itthon is terem Nekem babér.
  
Szilva

     Rólam annyit, hogy már nagyon-nagyon rég óta szeretnék elkezdeni naplót írni,  voltak is mindig próbálkozásaim, de sajnos mindig leálltam vagy lusta voltam.
     Egyszer-egyszer viszont muszáj volt és mai napig muszáj kiírnom a gondolatokat fejemből, mert tudok borzasztóan szomorú lenne és nagyon magányos, pluszban még gyorsan fel is tudnak húzni az emberek és sokat rágódok a mondataikon és a sajátaimon. Általában ilyenkor vagy 3-4 A4es papírt írtam tele percek alatt a gondolataimmal :) !
     Átlag 18éves lány vagyok, a szüleimmel, öcsémmel és nagyimmal élek Dunakeszin, most végeztem a gimnáziumban és várom júl.25-ét amikor is megtudom, hogy felvettek e az egyetemre vagy sem?!
     Az életemről annyit, hogy nem valami felhőtlen. Kívülről lehet úgy tűnik ismerőseim számára, de hiába van meg majdnem mindenem a legfontosabbak nincsenek -> szeretet, barátok...stb.Eléggé magányos vagyok, igazi barátom nincs is, talán egy, de nem vagyok benne biztos.

    Sívárnak érzem a lekemet, ami régen annyi életkedvtől duzzat és roskadozott, de ma már az örörm szikráját is csa néha lehet fel lelni benne, inkább kezdek antiszociális lenni, mindentől félni reszketni és elkedvtelenedem sokszor. Néha pánik roham tör rám, olykor csak megmagyarázhatatlan módon a semmiből el kezdek sírni. Nagyon rosszez az egész, mintha csak egy sötét veremben lennék, ahonnan nem lehet kimászni, elszívárog minden remény és fény, és ott maradok egyedül a magány és én!

És még egy, a drámai hatás érzkeltetésére/hez:

A fényt már nem látom,

Csak a sötétség maradt nekem,

De még maradnom kell, érzem!

Még hív valami, még léteznem kell,

Hogy valami jobb és szebb létezhessen!

Érzem, hogy ha az a valami nem létezik,

Én magam se fogok tudni tovább létezni.

De csak a sötétséget látom és a fényt nem…

Hol vannak most a barátok,

Az emberek,

A fülek, szájak, lelkek, szívek,

Az ígéretek?

Hova tűnt minden?

Félek.

Egyedül vagyok.

Csak is egyedül ebben a sötét veremben.

Félek...félek…félek…félek...FÉLEK!!!

Valaki húzzon ki, bele pusztulok, jöjjön a megváltó halál és legyen vége, vagy jöjjön a szőke hercegem fehér lovon, aki megment!

Az nem lehet, hogy örökre itt ragadjak!

Az nem lehet, hogy mindig csak ezt lássam!

Az nem lehet, hogy ezt érdemlem!

Tán valami rosszat tettem?

Előző életemben bűnöző voltam, gyilkos, tolvaj, aki most így bűnhődik?

Se barát, se szerelem, se élet?

Ha nincs barát, nincs élet.

Ha nincs élet, nincs lélek.

Ha nincs lélek, nem jön lelkednek igaz párja, aki társad a megváltásba.

Hol a hang?

Hol a könny?

Hol a szív?

Nincs szív, ki befogadna.

Nincs szív, aki meghallgatna.

Nincs szív, ki elviselné a szívemből áramló fájdalmat.

Könny nem csordul ki a szememből, hogy arcomon legördüljön kívülről.

Végig a számhoz, ahol, mint sós, üdítő nedű felfrissíti ajkam.

A sírás már nem megy.

A fájdalom mely belülről mardoss, sokkal erőteljesebb, mint, hogy a könnyek útján kiáramolhatnának

Már nem segít senki.

Már nem segít semmi.

Hány ember mondta, hogy ha baj van, forduljak hozzá?

De nem, most amikor kéne, nincs itt senki.

Nincs senki, aki meghallgatna.

Aki elviseli bánatom.

A szerelem tova tűnő kék madár, már talán soha nem látom!

Amíg ki nem rángat senki a gödörből, egyre csak a feketeségbe, a mélybe húz a szívem.

Zuhanok, érzem, hogy zuhanok, és elmerülök.

Elmerülök, elmerültem és még tovább is, fogok merülni.

Hol vagy Te, segítő kar?

Hol vagy Te, segítő lélek?

Hol v Te, szerető szív?

Félek.

Elmerülök.

Meghalok.

Belül meghalok és elveszek

Létemnek itt a vége.

Félek

De már meghaltam.

Többé nincs mitől féljek!

 

     Ennyi voltam mára, zárul Szilva-Panna mókatára, ti éljetek boldogan, én meg majd hordom a vállamon a világ súllyát :) de egyszer cska megoldodik a helyzet, mindenkinek nyugodalmas jóéjszakát,

 

Szilva

     Így volt ez régen is, csak pl. a mi generációnk még nem élt akkor és nem tudja milyen az, doglozni, hajtani, álmokat megvalósítani kemény munkával....nagyon elkényelmesedett a világ, az ország....
     Visszatérve Deustchra, sajnos nem értem annak az embernek a lelkületét, aki mint egy bálványt követi Orbán Viktort és eszméit, vizet prédikál és bort iszik, továbbá felveszi a felesége vezetéknevét...ez Nekem, valahol nagyon nagyon sántít!

   Köszönöm mai napra a figyelmet a politika terén, csak ennyit szerettem volna leírni, mindig a napi aktualitásokat fogom boncolgatni, és így, hogy leírom, máris sokkal jobban érzem magamat! Senki politikai nézetét, élet felfogását bántani nem akarom és nem is szándékozom, ez a kis saját egyéni véleményem!

Viszlát

Szilva